A harmadik nap reggelén, a szokásos vonatozás után Mike-kal, Ismét Mick várt minket a teremben. Hála Istennek, nem kellett újra elmondani, hogy ki vagyok, meg ilyesmi, hanem egyből a lényegre tértünk. A mai programunk a tananyagtervezés volt. Természetesen itt is digitális úton való tananyagtervezésre gondoltak kedves vendéglátóink. Itt Írországban egyre elfogadottabb, hogy az órára való felkészülést úgy segítik a tanulóknak, hogy a Google docs-on, a közösen megosztott dokumentumba beraknak egy Youtube linket, amin a tanár segíti a ráhangolódást a következő óra témájára. Itt a tanár mesél egy történetet, majd a videó végén ad egy kisebb feladatot a diáknak. Lényegében a tanulónak annyi dolga van, hogy megnézni a videót otthon és elgondolkodik a feladaton, amit majd az órán megcsinál. A példavideónkban Mick beszélt a kedvenc gyerekkori játékáról (egy Transformers!!! :D:D:D) és arra kérte a diákokat, hogy az órán ők is meséljenek a kedvenc gyerekkori tárgyukról. Így gyakorolták a múlt idő használatát (Ha nem mondtam volna még, Mick nem csak rendszergazda, hanem angoltanár itt az Alphánál). Ez amúgy zseniális ötlet, bár az otthoni megvalósítása nem olyan egyszerű, mint itt, de nem is lehetetlen.
A második részben az volt a feladatunk, hogy tervezzünk hasonló Flipped Lession típusú órát, de úgy, hogy a digitális tartalmakat (például a videót) jövő héten el kell készíteni. No porblem Senor! Gondoltam ez gyorsan meglesz a segédanyagoknak köszönhetően. Végül is alig egy óra alatt el is készült....
Délután ismét Mick vett szárnyai alá minket. A cél az Ír Nemzeti Galéria volt. Most kivételesen nem gyalog, hanem busszal utaztunk, bár az eső már elállt (Hogy örültem tegnap, hogy nem esett... Elmúlt...), de időpontra mentünk.
Oké, egy galéria. Igazából szeretem a festményeket, de ha ez nem szervezett program, nem biztos, hogy eljöttem volna. No, amikor bementünk a kiállítóterembe, hamarosan szembe találtuk magunkat egy Picasso képpel. Megértem, hogy az absztrakt festészet fontos művészeti ág, de nekem ez akkor is egy halom elvont festékfolt. Még akkor is, ha Picasso festette. Amikor a Monet képhez értünk, akkor már egyre szebb (legalábbis nekem) képeket láthattam. Hát igen, az impresszionosták már sokkal évezhetőbb képeket festettek (legalábbis nekem). A Delacroix kép után viszont le voltam nyűgözve. Ez már inkább az én világom volt. A régi templomi ólomüvegeknél érte el számomra a csúcsot a látogatás. Itt már tényleg le voltam nyűgözve. A galériában lesz is pár ízelítő, de sajnos nem sok, mert a legtöbb helyen nem lehetett fényképezni, ahol meg igen, ott is vaku nélkül.
A nap zárásaként, beültünk egy pubba a spanyol kollégákkal, akikkel egy csoportba járok, hogy megbeszéljük a ránk váró teendőket és egy kicsit jobban megismerjük egymást. Két óra beszélgetés után búcsút vettünk egymástól és mindenki indult haza.