Az utazás - július 28.
Képek ITT.
Szerencsére most nem kellett olyan korán indulnunk, mint tavaly. Reggel fél nyolckor keltem útnak Zsuzsával, akinek szintén Dublinban sikerült tanfolyamot találnia, sőt pont arra ment, amit én is elvégeztem tavaly. Egy órás buszút után Pesten találkoztunk Gáborral, kompániánk harmadik tagjával, aki nyelvtanfolyamra jelentkezett az ír fővárosba.
A szerencsés találkozás után útra keltünk a bécsi reptér irányába egy közvetlen buszjárattal. Három óra utazás után meg is érkeztünk, ahol egy kis (három órás) várakozás után fel is szállhattunk az Aer Lingus dublini járatára. Már csak a repülőút várt ránk (ami, mit ad Isten, három óra volt...)
Tavaly rettegtem a repüléstől, de most már nem volt bennem félsz, így jobban izgultam attól, hogy jutunk majd ki a szállásra, mivel idén a központtól igen messze sikerült szállást szereznünk. Viszont sikerült olyan időjárást kifognunk az utazás során, hogy légörvényből légörvénybe repültünk, így érzésre inkább hasonlított valami hullámvasútra, mint repülőgépre.ű
A sikeres és meglepően puha landolás után este hétkor ki is jutottunk a dublini reptérről, ahol megkezdtük a versenyfutást az idővel és a buszokkal. Majd egy óra száguldás után beértünk a Spire-hez az O'Connell Streetre, ahol szinte azonnal tovább is mentünk a következő busszal. Nem sokkal kilenc előtt be is értünk Castleknock városrészére, ami mindannyiunknak otthont ad a következő két hétben. Miután elkísértem kollégáimat a szállásukra, egy rövid, két kilométeres séta után én is befutottam a Glennville Greenre, ahol már várt szállásadóm, Kay. Hamarosan már a jól megérdemelt pihenésemet kezdhettem el.