Eljött a nagy nap! Ébredés fél kettőkor, készülődés, indulás a budapesti repülőtérre. Egyetlen kis problémám volt... Én még soha nem ültem repülőgépen és rettenetesen félek a magasban!!! Szóval gyomorideg rendesen. Na ezért nem is csináltam képet a repülőútról (majd kérek egyet a kollégától :) )

Viszont a repülés kevésbé volt félelmetes, mint vártam. na jó, nem én leszek az új aviátor, de túl lehet élni. Mindenesetre nagyon(!!!) megkönnyebültem, amikor Dublinban leszállt a gép. Főleg azért is mert az eindhoveni csatlakozás laza másfél órát késett és az ír fapados légitársaságról az utóbbi időben olyan jókat lehetett hallani... Na mindegy, a lényeg, hogy megérkeztünk...:)

Az első dolog ami mellbevágó élmény volt Írországban, hogy szakadt az eső és hideg volt (kb 14 fok, de otthon a 30 fokból indultunk el). A második élmény az ír tömegközlekedés. Az egy dolog, hogy elsőre nem sikerült a menetrendet értelmezni, de a megállók listája kicsit fura volt. Három megálló a repülőtértől a központ? Oké, let's ride! Szóval kb. egy órát vártunk a buszra (hideg, eső, tömeg...), és mikor megjött, kiderült, hogy azok a listán nem megállók, hanem városrészek amerre megy a busz. A megállókat nagyvonalúan nem írták ki... 

Dublinba beérve ettünk pár falatot, és megterveztük a kijutást Baydoyle-ba (itt van a szállásunk), illetve a másnapi feladatokat. (Na jó, közben ittunk egy sört is, de hát Írországban ennek hagyománya van :) )

Körülbelül 45 percnyi buszozás után érkeztünk meg Baydoyle-ba, ahol elváltak útjaink, mindenki ment a vendéglátó családjához. Azért itt jegyzem meg, hihetetlen milyen rendesek és kedvesek az írek. Ha azt látják, hogy bizonytalan vagy, odamennek, hogy segíthetnek-e, vagy ha kérdezzük őket, mindig igyekeznek a válasszal. itt a buszon is volt egy hölgy, aki szólt, hogy jön a megálló, ami nekem kell, mert emlékezett, hogy erről érdeklődtem a buszvárónál.

Szóval pár perc séta után megérkeztem a házhoz, ahol már vártak vendéglátóim, Jane és Gerry. Egy kis ismerkedés után (nagyobbrészt ezt már megtettük előtte héten emailben), kiderült, hogy van náluk még egy bérlő, Mike, egy svájci fiatal srác, aki szintén az Alpha College-ben tanul. Meg is ígérte, hogy reggel szívesen segít mindenben.

Ezután már csak egy forró zuhany és ájult alvás várt rám...:)