A hatodik nap- augusztus 6.
A nap képei ITT találhatóak
A hétfőt egy ünnepnappal, egy Bank Holiday-jel kezdtük (Az igazság szerint semmi köze nincs a bankokhoz, csak ez a neve :):) )
A mai napra az iskola utazást szervezett nekünk Glendalough-ba (ejtsd: Glendalokk), ami magyarul azt jelenti, hogy a Kék tó völgye. A reggeli indulást követően, mintegy 80 km után megérkeztünk a festői szépségű völgybe. A hely legfőbb nevezetessége egy középkori apátság romja, ami egyedülállóan pontosan őrizte meg, hogyan is nézett ki egy ilyen épületegyüttes. Az apátságot Szent Kevin alapította a 6. században, miután itt élt a tó fölött egy kis barlangban remeteként 18 évig. Az apátság Európa-szerte híressé vált tudós szerzetesei által, egészen a X. szd-ban bekövetkezett lerombolásáig.
Maga a táj és a romok is fantasztikusan néztek ki, érezni lehetett a belőlük áradó történelmet. Mondhatni, elmélkedésre sarkalná az embert, ha nem lett volna tele látogatókkal, de ez egy roppant kedvelt hely a turisták és az írek között egyaránt.
Külön élmény volt itt, hogy kicsiny társaságunk tovább nőtt, már igazi multikultúrális csoport lettünk. A csapatunkban (és most arra a csapatra gondolok, akik együtt lógnak suli után is) van több spanyol, lengyel, egy belga, egy olasz, egy francia, és én a magyarok képviseletében. Gyakran csatlakoznak hozzánk ugyanakkor svájciak és németek is. A társaság magját a tanárok, azaz mi alkotjuk... :) Bár oktatóink néha megjegyzik, hogy sokszor pont a tanárokkal lehet a legnehezebben bírni...:D
Este Alan is ismét csatlakozott hozzánk 8így már volt egy írünk is..:):) ) és némi ökörködés után (tudom ez a találgatós társasjáték tök jó a nyelvi fejlődéshez, de néha furcsa tud lenni...) elindultunk egy Walshies nevű pubba. Ez igen messze volt a központtól, így sejtettük, hogy most nem afféle turistalátványosságot fogunk látni, ugyanis az informátoraink szerint itt egy koncert volt készülőben.
Ha valami, akkor ez mindent felülmúlt eddigi élményeim során. A koncert eleinte annyiból állt, hogy pár zenész ült egy asztalnál, zenélgetett és néha ivott egy sört. Aztán egyszer csak egy öregember a kocsmából felállt és elkezdett énekelni. Majd egy másik váltotta és így tovább. Ennek a koncertnek az volt a lényege, hogy a zenészek csak időkitöltőnek voltak ott, az igazi koncertet maga a kocsma közönsége adta. Felvettem egy körülbelül egy perces videót, ott lesz a képek között. Ez mindent elmond arról, milyen élmény volt...