Az utolsó teljes napomat azzal töltöttem Dublinban, hogy felkerestem a National Leperchaun Museum-ot, amire azért is voltam kíváncsi, hisz a szakdolgozatom anno elég sok ponton kötődött az ír- kelta mondavilághoz, így elég jól ismerem azt.

A múzeum pont erről szólt, nagyvonalakban megismertettette a látogatókat a kelta mondavilág alapjaival, a Sidhe-ről (Az ír tündérek gyűjtőneve, de nem összekeverendőek a fairy-kel, a kis szárnyas tündérekkel. Inkább a tolkienei tündékhez állnak közelebb), a Fomori-ról (A kelta legendák óriásai, a régi ellenség, aki valaha uralta a Földet) és a legendás Fiannákról (Ír hősök csapata, akik az ország védelmére esküdtek fel). Igazából nekem új dolgot nem tudtak mondani, de roppant szórakoztató módon adták elő a történetet.

Az utolsó estémre nem voltak konkrét tervem, de akkor hívtak a dublini ismerősök, hogy ha van kedvem tartsak velük egy helyi zenekar, a Mutefish koncertjére. Már három éve nem zenélek, de koncertre mindig szívesen megyek, így kaptam is az ajánlaton. 

Szerencsére a hely ismét nem a turistáknak volt, így a tömeget is megúsztuk. Körülbelül este kilenckor kezdett a zenekar. A stílusukat talán a legjobban a folk-indie- rock írja le legjobban. Mindenesetre nagyon jól zenéltek a srácok, csak úgy áradt az energia a színpadról. 

Nem is ragozom, de ha érdekel valakit, itt egy video róluk:

Mutefish Irish Street Band

Tökéletes zárás volt az utolsó éjszakára...