Hát eljött az utolsó nap is! Reggel Katie fogadott bennünket és előadást tartott a PBL-ről (a projekt alapú oktatásról). Tulajdonképpen ez nem más, mint a XXI. század angolszász oktatási formája, önvezérlő tanulói csoportokkal, többszörös tantárgyi koncentrációval, ahol a pedagógus szerepe inkább a külső megfigyelésre, moderálásra és kontrollra szűkül le, mint irányításra. természetesen ez nagyon érdekes, de mi csak most ízelítőt kaptunk belőle, az Alphának van külön tanfolyama erre. Ráadásul ez nagyon jól működhet középiskolában, de általános iskolában, főleg alsó tagozatban komoly nehézségekbe ütközhet.

Az előadás után megkaptuk az obsitot, azaz a tanfolyam elvégzését tanúsító okiratot.Kicsit bensőséges és érzelemgazdag pillanatok voltak, hisz azért mindannyian tudtuk, hogy a munkatársakkal, akikkel közösen dolgoztunk két héten át, valószínűleg soha többé nem találkozunk. Még Katie is elérzékenyült, állítása szerint ritkán találkozott ilyen csapattal, akik már két nap után kiforrott team-ként tudtak együtt dolgozni. 

Az iskola végeztével (kivételesen az utolsó nap nem négy-fél öt felé végeztünk, hanem  egykor) látogatóba indultunk páran a Guinness múzeumba, amit minden otthoni ismerősöm, aki valaha is volt Dublinban, melegen ajánlott. 

Valóban nagyon érdekes volt, megismerhettük a Guinness sör történetét, elkészítésének folyamatát és szabályait, viszont a többi múzeumhoz képest kevésbé volt nekem érdekes. Valahogy túl steril, túl fura volt. Ráadásul irtóztatóan hatalmas volt a tömeg. A túra a múzeum tetején lévő bárban ért véget, ahol a belépőjegy ellenében kaptunk egy-egy korsó Guinnesst. Ez a bár egyben egy hatalmas kilátó is, ahonnan egész Dublin tökéletesen látszik. Sajnos a tömeg miatt csak pár képet tudtunk lőni. 

A kirándulás után egy búcsúvacsorára gyűltünk össze az Old Storehouse nevű pubban, hisz többen is voltak akik másnap, szombaton utaztak haza. Egy kiadós vacsora után kedélyesen elcsevegett még a társaság, majd mindenki ment a maga útjára. Ki tudja, talán még találkozunk....